Csehországi kirucccanás 
Nem úgy terveztem, hogy ilyen sok idő
fog eltelni a két bejegyzés között, de valahogy így alakult.
Munka, 7-8 óra monitor előtt dolgozás
után, már nem sok kedvem van itthon is bekapcsolni a számítógépet.
Hétvégen még mindig akad valami más.
Mindegy is, aki blog írására adja a
fejét az ne kifogásokat keressen, hanem szabadidőt.
Igazából nem ennek a néhány sornak
a megírása időigényes, hanem a fényképek szerkesztése.
Hiába próbál az ember már a
fényképezés pillanatában odafigyelni, hogy jó kép készüljön,
a végeredmény sosem olyan, mint amit látni szeretnénk a
monitoron. Tudjuk, hogy a RAW formátum minden információt
tartalmaz, de néha ezeket csak kisebb módosításokkal lehet
előhozni.
Most nem is fényképeztem annyit, mint
szoktam. Számtalanszor elkövettem már azt a hibát, hogy egy-egy
várost vagy eseményt csak a kamera keresőjén keresztül láttam.
Most próbáltam ezt elkerülni. Hiszen Brno nincs messze, bármikor
kiugorhat az ember egy hosszú hétvégére, bepótolhatja ha
kihagyott valamit.
Biztos vagyok benne, hogy én sem
láttam mindent, de ez most inkább a pihenésről, gasztronómiáról
szólt, mint a nevezetességek megtekintéséről.
Reggeli után indulás Spilberk várába. https://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%A0pilberk_v%C3%A1r
Szerencsére a szállodától ez sem
volt nagy távolságra. Nagyon szép, gondozott utcákon keresztül jutottam el a vár tövéhez. A házak igényesen vannak felújítva és szinte minden utcában akad látnivaló.
Egy kellemes séta és már ott is álltam a
park bejáratánál. A térkép szerint több útvonalon is fel lehet
jutni. Én mindenféle tervezés nélkül elindultam az egyiken. Na
jó, annyi tudatosság azért volt benne, hogy közben rálássak a
városra és lehetőleg ne a legmeredekebb legyen.
Útba esett két kisebb szökőkút és
egy igazán klassz dolog. Egy méhlegelő kaptárokkal.
Jópofa
ötlet. Nem tudom, hogy a kaptárak a város vagy egy magánszemély
tulajdona, de mindegy is.
 |
| Ez még nem a vár csak útban felfelé. |
A várhoz vezető ösvényről szép lilátás nyílik a városra és van néhány pihenő, ahol érdemes megállni.
Maga a vár elég nagy és nagyon jó
állapotban van.
Egyik udvarán koncerteket,
színelőadásokat is tartanak. A színpad feletti ponyva nagyon
tetszett, mint egy igazi nagy vitorla.
A várból sem rossz a kilátás. :)
A vár legmagasabb tornyába is fel kellett mennem. Szerencsére ez nem volt olyan szédítő, de a szívbaj itt is rámjött.
Az egyik ablak felett van egy elektromos harang. Nem feltűnő tárgy, nem is tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Amikor megszólalt a fejem felett... Na az nem volt kellemes dolog. Nekem persze pont egész órakor kellett felmennem a toronyba.
Kis mérete ellenére nagyon hangos. Szerencsére erősen fogtam a kamerát, mert majdnem elejtettem.
A vár körüli séta alatt találkoztam ezzel a csodaparipával
és ezzel a furcsa szoborral.
Lefelé menet, még belebotlottam Jan Skácel egyik művébe. Különböző hosszúságú csövekből volt megformázva a fej. A fotó sajnos nem adja vissza, de nagyon érdekes látványos alkotás.
A vár alatt, az ellentétes oldalon, mint ahonnan indultam, található a Szűz Mária mennybemenetele templom.
Innen már csak néhány száz méter a sörgyár. Meg kellet néznem, honnan jön az a finom sör.
Éppen egy teheratóba engedték a gyártásból visszamaradt szilárd anyagot (cefrét??). Ami meglepett, hogy nem volt büdös, inkább édeskés illata volt.
A bejárattól kb. 50 méterre van a Starobrno Pivovar. Ide tértem be ebédelni. A teraszon jó sokan voltak. 4-6 személyes nagy asztalok, paddal. Ráadásul a teresz egyharmada, ebédidőben, a sörgyári dogozóknak van fenntartva. Ez a menzájuk. Van külön a számukra készített menü.
Két idősebb úriember megengedte, hogy letelepedjek melléjük, ők csak sörözgettek, beszélgetek. Boldog nyugdíjasévek. :)
Ameddig az ételre vártam megkóstoltam a szűretlen Starobrno-t. Nagyon finom!!!
Ebédre egy másik cseh klasszikus: kacsacomb fahéjas káposztával, karamellizált almakockákkal és krumligombóccal. A konfitált hús szinte leomlott a csontról. A káposzta isteni volt, a fahéj éppen csak érződött rajta. nem volt az embernek "karácsonyi süti" érzése. És a gombóc..... Az valami isteni volt.
Nagyon nehezemre esett otthagyni az éttermet. Tele volt a hasam és a nagy melegben igazán jól esett egy kicsit az árnyékban pihenni. Ráadásul időről időre, a sörgyár felől, az az édes illat lepte el a teraszt.
De nincs megállás. Ötszáz méter és ott a cukrásztda amiért jöttem. Sorry, Peceme Jinak (Bocsánat, másként sütünk).
Sajna a bejáratról nem sikerült jó képet készítenem, mert valami mindig a kitakarta és elég forgalmas sarkon van. Az első kép a coolbrnoblog-ról van. A bemásolt linken egy nagyon jó kis cikk olvasható a cukrászdáról.
Belépve ez a furcsa látvány fogadja a látogatót. Origamik százszámra. Darvak, amiket a vendégek készítettek.
Minden asztalon ott van a hajtogatási minta és néhány színes lap. Fergeteges ötlet és amint látható elég sokan éltek is a lehetőséggel. Én sajnos nem, mert a cseh nyelvű útmutató nem igazán segített és sosem voltam jó origamiban.
És a gyönyörök "kertje" vagy inkább pultja:
Az eredeti célom a híres Mohatorta(bal felső sarok) megkóstolása volt, de a kacsa után már nem fért be. Ezért beértem egy kisebb, de nagyon finom csokolásés sajttortával ami rászolgált a nevére: Bestie, hiszen whiskey-vel volt ízesítve. Szavakkal nem lehet leírni. Ezt meg kell kóstolni!
Nagyon kedvesek. Csupa csaj! Finom KV-k, limonádék (természetesen házi). Nagyon jó zene szól, nem hangos, élvezhető. Nem nagy helység, de nem is voltak sokan. Lehet, hogy az időpont miatt (olyan du kettő lehetett), de lehet, hogy az árak miatt. A KV-k 59-79 korona között, a tortaszeletek 159 koronától. Nem olcsó, de tény, hogy nagyon finom minden és tényleg nem sok helyen lehet ilyet enni. Szerencse, hogy nincs közelebb, mert a gatyám is rámenne. Ha ott élnék, tutira betérnék minden nap.
Nagyon meleg volt és nagyon sokat ettem. Öreg vagyok én már ehhez. :) Azt hittem, hogy a következő pár napban már nem fogok enni.
Vissza a szállodába, egy jó kis hidegzuhany és máris jobban éreztem magamat. Megnéztem a Tour de France aznapi szakaszát és szerintem bele is aludtam.
Este még egy kis séta a közelben és egy gyenge kis vacsi az szálloda utcájának a sarkán. Ez inkább söröző, de itt szinte mindenhol szolgálnak fel ennivalót.
Pácolt hermelint szerettem volna enni, de sajna nem volt, pedig az étlapon is szerepelt és az ablakra is ki volt írva. Na mindegy, valahol csak találok. Így beértem egy kis sült kolbásszal.
Tormával, finom "édes" cseh mustárral, savanyúságokkal (a látszat ellenére csak kellemesen voltak csípősek) és isteni félbarna kenyérrel.
A sör állítólag a környék legfinomabb söre, nem vitatkozom. Tényleg jó volt.
Szerencsére a szálloda 300 méterre sem volt. Volt már elég km aznap a lábaimban.
Hamarosan jön a harmadik nap beszámolója.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése