Csehországi kirucccanás 
A nyári vakáció tervezésekor több úticél is számításba jött, Csehország pont nem.
Háromszor voltam már Prágában (még mindig nem tudok betelni vele), tavaly pedig Český Krumlov-ban töltöttünk néhány napot.
Háromszor voltam már Prágában (még mindig nem tudok betelni vele), tavaly pedig Český Krumlov-ban töltöttünk néhány napot.
Aztán szembe jött egy cseh sorozat az HBO Max-on és ez eldöntötte a kérdést. A sorozatban Lukáš Hejlík (színész és gasztroblogger) és lánya, Klára meglátogatják az ország különböző régióit, megmutatják az adott terület építészeti remekműveit és gasztronómiai érdekességeit. (Apanapok, eredeti címe: Spolu & Hladoví, ami annyit tesz, hogy Együtt és éhesen. Sajna azóta kikerült a szolgáltató kínálatából.)
Az első részben pont Brno-t és környékét mutatták be.
Az egyik brno-i cukrászda nagyon megragadta a képzeletemet. Ide el kel mennem!!!!
Így lett Brno az első számú célpont. De ha már odáig elmegyek, akkor meg sem állok Dolní Morova-ig, ahol májusban adták át a világ leghosszabb gyalogoshídját, a Sky Brige 721-et. Az előző rekordot a portugáliai Aroucában lévő, 516 méteres függőhíd tartotta.
Első nap:
Akkor kezdődjék a kaland!
Először is az autó km órája.
Lássuk mit bír ki a kis C4 Coupe! Bíztam benne, hogy mindent.
Egy szép keddi reggelen indultam el. Nem túl korán, mert a korai kelés nem az én műfajom és nem is hajtott a tatár.
Szerencsére csak az M0-on volt egy kis dugó, két kisebb koccanás. Ja, a harmadik meg éppen mellettem, ahol a középső sávban egy furgon hátulról próbált meg gyorsabb haladásra nógatni egy kamiont. Az autó elejét elnézve, egyértelműen nem a furgon jött ki jól az afférból.
A következő kisebb lassító körülmény Pozsonyban volt, ahol 6 km-en belül szintén két kisebb koccanás történt. Utána már síma volt az út az első megállóig.
Velehrad
Itt is megfordultak az első részben, viszont ők csak Brno után látogattak ide. Nekem viszont ez esett útba előbb.
Egy apátság van itt egy bazilikával. Nem mondom, hogy önálló úticélként is megéri ide jönni, de útba esett és sok-sok kilométer levezetése után jól esett nyújtózkodni egyet.
Ez egy igazán kis település, kb. 1100 lakos él itt.
Ezt pedig csak a hangulat kedvéért.
Kicsit túlhúzott HDR kép, de nem mutat rosszul. 😉
Salas
Ez a kis falu 6 kilométerre van Velehrádtól. Picike hely, 370 lakossal.
Ide egy kilátó miatt jöttem.
A falu közepétől egy rettentő meredek utcácskán lehetett megközelíteni. Pontosabban kijutni a faluból és onnan még kb. egy kilométer a dombtető.
Már a településről kijutva szép látvány fogadott. Az a hamisítatlan, dimbes-dombos cseh táj.
 |
| Ez is HDR kép |
Aztán a dombtetőre jutva, ott várt a cseh "birodalmi lépegető". Engem isten bizony arra emlékeztet.
Ez a két kép még a torony tövéből készült.
Gyerekkorom óta nem találkoztam annyi szöcskével, mint ezen a kaszálón. Minden lépésnél százával ugrottak tova.
A torony 25 méter magas. Az én tériszonyomnak ez pont elég volt.
Na, nekem ennyi mászás elég is volt egy napra. Irány Brno (még 79 km)! Már csak egy zuhanyra vágytam és egy korsó jó cseh sörre! 😁
Brno 
Érkezés:
Hatvan - Velehrad - Salas -Brno: 547 Km
Brno mind népességét (közel 400 ezer), mind területét tekintve Csehország második legjelentősebb városa, Morvaország legnagyobb városa, a történelmi Morva Őrgrófság fővárosa.
A forgalom hatalmas, mindenhol autók és ami meglepett villamosok. Nagyon sok, nagyon sokféle.
A Hotel Europa-ban volt foglalásom. Csendes, fákkal középen ketté választott utca.
Szerencsére a hotelnek volt parkolója a belső udvarban, mert itt a belvárosban csak fizetős parkolók vannak. A főtér gyalog 10 percre volt.
Zuhany és átöltözés után irány a belváros. Már kopogott a szemem az éhségtől.
Az egyik neves étterem teraszán találtam szabad asztalt és egyből tudták, hogy mi kell a megfáradt vándornak. Már hozták is a sört. Ráadásul a helyit, a Starobrno-t.
A paprika nem volt túl csípős, pont jó. A hagyma kellemesen roppant, a kolbász nagyon OK. A rozsos kenyér, mint a házi. Pedig nem is.
Főételnek pedig marhaszeletek knédlivel és mártással, becsületes neve: Svíčková.
A húsokon citromkarika, azon vörösáfonya lekvár és tejszín.
A húsokon citromkarika, azon vörösáfonya lekvár és tejszín.
A hátszín puha, mint a vaj, a knédli hibátlan. A szósz nem olyan, mint a mi vadasunk, de nem is mondta senki, hogy olyan lesz.
A sör nem túl szénsavas, pont jó (ráadásul már a második).
Mindent egybevéve nem mutatkozott be rosszul a város.
Végére a napi lépésszámom:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése