Hrabal - Én és a macskáim

 

Nem akartam a FB-ra ilyen hosszú bejegyzést kirakni, ezért visszatértem a blogra.

Jó néhány „könyvajánlót” tettem már ki, de azt hiszem ez kicsit több lesz. Napok óta gondolkodom, hogy mit is írhatnék erről a könyvről. Nagyon megszenvedtem vele. Pontosabban az első kisregénnyel, amit tartalmaz.

Bohumil Hrabal – Én és a macskáim

Hét rövidebb írást tartamaz a kötet.

Amikor megláttam a neten, valamelyik kiadó ajánlatában, azt gondoltam, hogy ez szuper lehet. Hrabal, cicák... Mi baj lehet?

Be kell vallanom ez az első Hrabal köny, amit olvastam. Eddig csak műveiből készült filmeket láttam.

• Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966): 1968-ban Oscar-díjat kapott (legjobb idegen nyelvű film), de tizenévesként akkor még csak a fenékre bélyegzős jelenet fogott meg. Azóta persze többször is láttam és már tudom, hogy ez sem vígjáték. Mint ahogy Hrabal többi műve is csak első látásra tűnik vidámnak és gondtalannak.

• Sörgyári capriccio (1981): Mai napig nagy kedvencem. Időként megnézem, főleg ha Csehországba készülök. (Ősszel megint aktuális lesz. Szülinapomra megint meglátogatom Prágát. Az utóbbi három évben, a szülinapjaimat Szlovákiában töltöttem (Selmecbánya, Körmöcbánya, Trencsén). Nagyon szép helyek és jó éreztem magam, de most nem fogom ott költeni a pénzem. Miért? Fico miatt. Elég nekem itthon OV!
  16 évesként ki ne lett volna szerelmes Maryska-ba (Magdaléna Vásryová) és ki ne mulatott volna a mindig harsány Pepin-en (Jaromír Hanzlík)?

• Őfelsége pincére voltam (2006): A könyv1971-ben íródott, de legálisan csak 1989-ben jelenhetett Csehszlovákiában. Nagyon „hrabali”. Politika, szabadság, erotika. Ez nem nagyon fért össze az akkori „szocialista erkölccsel”. Ez sem igazán vidám történet, mégis egyik legviccesebb műve az írónak. Igazából nagymestere volt az előre mókásnak tűnő, de mélyen, keserűséget rejtő műveknek. Akár az élete.

Na de vissza a könyvhöz, pontosabban az első kisregényhez. Kisautó – ez egy cica neve volt. Egynek a sok közül, aki a kerskói erdei házikója körül élt.

A hét írás közül ebben van a legnagyobb szerepük a cicáknak. A többiben csak hallgatóságként vannak jelen.

A 60-70 oldal tájékán olyan dolgok történnek a cicákkal, újszülött cicákkal, ami engem teljesen földhöz vert, kiszakította a lelkemet. Tudom, hogy régen, főleg vidéken hogyan szabadultak meg a nem kívánt szaporulattól, de már elszoktam ettől. Két cicám van és el nem tudom képzelni, hogy valaha is ártsak nekik.

Hetekig nem tudtam folytatni az olvasást, de minden könyvet be kell fejezni (kivéve Stendhal Vörös és feketéjét, az nem ment).

Szerencsére a nehezén túl voltam. Kb negyven oldal volt még a „Kisautó”-ból. Az sem volt vidám, de már nem volt szörnyű. A másik hat írásban már nem történt szörnyűség a cicákkal, de minden lapozásnál rettegtem, hogy most mi vár rám.

Soha nem tartott ilyen sokáig kicsivel töb,mint 200 oldalt elolvasni.

Eltekintve a szörnyűségektől jó könyv. Persze hogy jó, Hrabal írta. Mondjuk a szörnyű részeknél nem tudtam eldönteni, hogy utáljam vagy sajnáljam ezt az embert. Maradjunk abban, hogy tisztelem és nagy írónak tartom.

Még egy kis kitérő.

Szeretem Csehországot. Gyönyörű tájai vannak.

Brno: Közel van, kedves kis város. Sok látnivaló, jó ételek. A Starobrno pedig egy kiváló sör.
Ha már ott vagytok egyetek egy finom sütit a Sorry, Peceme Jinak cukrászdában!
Itt olvashattok róla: https://czaki65.blogspot.com/2022/08/nyari-utazas-2022-masodik-nap.html

Prága: mindenki imádja. Minden látogatáskor látni valami újat. Én nem tudom megunni.

Cesky Krumlov: Igazi kis ékszerdoboz. Mindenképpen meg kell látogatni.

Érdemes ellátogatni még Dolny Moravába is, ahol a világ leghosszabb gyalogoshídja található. Sky Bridge 721.

Kutna Hora:

És még megannyi gyönyörű hely és látnivaló! Sok-sok finomság, beleértve az igazi jó cseh söröket is.

Minden évben el tudnék menni Csehországba, csakúgy, mint Lengyelországba.
Nagyon szeretem mindkettőt. Kedvesek az emberek, szép a táj, tiszták a városok.
Valahogy másképp vészelték át a szocializmus éveit. Jobban vigyáztak az értékeikre.
Közép-kelet Európa ide vagy oda más értékeik vannak.
Ott talán jelentősebb volt a polgárság, mint itt.

Itt még mindig a feudalizmus építésén dolgoznak "nagyjaink" (pfujj!!!). Vármegye, főispán, uradalmak maguknak. Egyik vezetőnk sem az eszéről híres hanem a gazdagságáról. Talán ha focimeccs helyett színházba, koncertre vagy kiállításokra járnának.

Ők nem akarnak türkök lenni, nem akarnak orosz gyarmat lenni. Ők és választott vezetőik európai polgárként képzelik el az életüket.

Jó nekik!